GYé alig másfél éves beküldése igazából nem is félrefordítást tartalmaz, inkább egy nagyon érdekes problémát feszeget, amibe valószínűleg minden fordító belebotlik előbb-utóbb. Mi van, ha a fordítandó könyv vagy film szövegébe nyilvánvaló tárgyi tévedés csúszik? Lássuk a konkrét példát.

Íme egy érdekes felvetés az Amerikai gengszter című film kapcsán – nem tudom, előkerült-e már.

Nos, mint tudható, a film alapja igaz történet az 1970-es évekből. A szokásoknak megfelelően így a film végén feliratokban kaphatunk némi infót arról, mi is történt később a főhősökkel. A sztori rosszfiúja Frank Lucas, akit Denzel Washington alakít. Anyjáról a film végén az alábbi felirat jelenik meg:

His mother moved back to North Carolina.

Ezt a magyar szinkronban így hallhatjuk:

Anyja egy évvel később elhunyt.

Nem hiszem, hogy a fordító ne értette volna a feliratot, ez lehetetlen. Talán utána olvasott Lucas életének, esetleg az derült ki számára, hogy a felirat tényszerűen téves az eredetiben – ilyesmi történhet, az életrajzi ihletésű filmek nem mindig követik pontosan a valóságot. (Ezt a feltételezésemet erősíti, hogy évszámot írtak az ezt megelőző felirat szövegébe, ami az eredetiben szintén nincs ott.)

Kérdésem: vajon mi a teendő, a helyes eljárás ilyen esetben? Mármint, csak nem lehet semmibe venni egy teljesen más jelentésű eredeti feliratot, ennyire ne nézzük analfabétának a közönséget! Vannak azért jó páran, akik beszélik az angolt, főleg azok között, akik potenciális nézői egy ilyen filmnek. Azt a lehetőséget nem is akarom elfogadni, hogy pl. a fordító olyan szövegkönyvből dolgozott, amiben más feliratszöveg szerepelt, és senki észre sem vette, hogy a tartalma nem azonos a filmben megjelenőével... Szóval: MI VAN ILYENKOR??? Mit kellene tennie a szinkrondramaturgnak és a szinkronrendezőnek? Nem az a feladat, hogy az eredeti filmet adják vissza?

Ezek a költői kérdések merültek fel bennem. :)

Nem igazán jártam utána Frank Lucas életének, így hát nincsenek közelebbi információm az édesanyja halálát ésvagy Észak-Karolinába költözését illetően, de meglehetősen biztos vagyok benne, hogy beküldőnk okfejtése helytálló. Az kizárt, hogy ez félrefordítás lenne, így én sem igazán bírok elképzelni más magyarázatot, mint hogy a fordító (vagy valaki más a stábból) kinyomozta a valós tényeket, és úgy döntött, az angol szövegre fittyet hányva magyarul a helyes információt közli a nézőkkel.

Hát ha ezt kitaláljátok, egy darabig nem adok fel képrejtvényt
(Forrás: Tatiana/Wikimedia Commons/cc-by-sa-2.0.)

Hogy helyesen döntött-e? Nem tudom. Pontosabban nem hiszek benne, hogy az ilyen esetekre létezne egy jó és egy rossz megoldás, és hogy ha így dönt a fordító, akkor helyesen jár el, ha meg úgy, akkor helytelenül.

Ha szabad személyes példával előhozakodnom, az egyik könyvem túlzott alapossággal nem vádolható írónője a XIX. század előtt zajló eseményekkel kapcsolatban a Sagrada Famíliát emlegette. Na most hivatkozott templom alapkövét 1882-ben rakták le, szóval elég képtelenség a dolog. Gondolkodtam, hánytam-vetettem, és arra jutottam, hogy ez nekem piszkálja a csőrömet. Így fordítottam a Sagrada Famíliát Szent Péter-bazilikának. Megtehettem, csak egy odavetett mondat volt; nyilván sokkal kényesebb is lehetett volna a helyzet, ha mondjuk Barcelona fontos szerepet tölt be a történetben, vagy bármi hasonló akadállyal találom szemben magam.

Ma is így tennék, feltételezem, ha egy szerkesztő az írónő kezére csap, ő maga is javította volna a hibát. Az egészen biztos, hogy az írói szándékon vagy akármin nem változtattam. Viszont tökéletesen el tudom fogadni, ha valaki azzal érvel, hogy az ilyen marhaságokat igenis meg kell hagyni, mert fanyar bájt adnak a könyvnek/filmnek, amit amúgy is a maga tökéletlenségeivel együtt kell szeretni, esetleg rühellni.

Az oldal az ajánló után folytatódik...

Akárhogy is: ódzkodom tőle, hogy kimondjak valamiféle általános igazságot ezekre a helyzetekre. De...

De GYé példájában más a helyzet – két okból is. Egyfelől ez esetben egy film feliratáról van szó, ahol a néző orra elé odatolták az eredeti szöveget is, és ahogy beküldőnk is írja, bizony aki tud angolul, az ilyenkor erősen fennakad a diszkrepancián. Másfelől pedig azért itt feltételezhető, hogy a szerzők ezért vagy azért, de szándékosan írták át a valóságot. Márpedig ha a tárgyi tévedés igazából nem is tévedés, hanem maga az alkotói szándék, akkor nem illenék belepiszkálni. Szóval hacsak nem létezik valami általam kibogozhatatlan egyéb magyarázat az angol és a magyar szöveg közti eltérésre, én itt arra szavaznék, hogy a fordító rosszul döntött, és pontosan kellett volna fordítania.

Hasonlóan szórakoztató félrefordításokat várunk a felrefordit@gmail.com címen.